Tami beszámolója:.
Bár tudtam, hogy itt szokás szép hurkokat repülni, nekem ez a hely egy kicsit mumus volt – sose jutottam még el a Stol gerincre, mindig kikoppantam legkésőbb Kobaridnál.
…
A nap remek hangulatban indul: a mi kis Koppány-féle távrep csapatunkon kívül is csupa magyarok uralják a starthelyet.
Miután kiírtam magamnak a kb. 80km-es hurok feladatot, Koppányhoz fordulok, vessen rá egy pillantást és lásson el jótanácsaival. Erre felbiztat, ha már rekord, döntsem meg rendesen, így a Stol utáni völgy túloldala helyett Gemonához teszem a fordulópontot.
Az út eleje ki van festve, aztán életemben először közelről is megcsodálom a Krn-t. 2300 méteren, a völgyátkelésre felhőalapról indulva azt érzem, most végre eljutok a Stolra.
Élvezem az új terepet, a Stol lába vígan emel, majd örömmel nyugtázom, hogy utolér Koppány néhány csapattárssal együtt. A Stol csúcsát elhagyva is vidáman tekergélünk.
Minden remek, de azért látom azt is, hogy 2:30 alatt tettem meg 40km-t és mindjárt 16h, ezzel a – nálam szokásos – 15-ös átlaggal még 4 órába telne bezárni a feladatot, ez nem fog ma összejönni. Azt fontolgatom, megfordulok a gerinc végén a többiekkel, jó lesz együtt hazarepülni. Ekkor Koppány aktivizálja magát az ügyemben – rádiózik az előttem járóknak, és a visszafele jövőktől érkeznek a jó hírek a Gemona környéki időjárásról: még tart!
Fülemben csengenek Kopp szavai: „Már csak egy hajszál választ el a sikertől!” Én közben csak nevetek magamban, hiszen látom, hogy a félútnál lévő fordulópont is még 12km, és a festék is elfogyott – az égvilágon senki nem repül a völgyön túl, nem nevezném épp hajszálnak. De azért összeszedem magam, végülis a leszállóhiány sem olyan vészes, mint amilyenre a beszámolók alapján számítottam.
A gerinc végén elválnak útjaink, a többiek megfordulnak, én pedig kitekerek a völgyátszeléshez. Amint megkezdem az átsiklást, megpillantom a túloldalt Rarát, aztán Szilit! De sajnos ahogy átérek, már tovább is állnak, magamra maradok. Bárcsak megtartottam volna az eredeti, 80km tervet, most itt lenne a fordulópont, együtt visszaérnénk! De ha Gemonáig eljutok, legalább legközelebb ismerős lesz a terep.
Az új gerinc is szépen dolgozik. Igyekszem magasan maradni, felhőalapról felhőalapra haladok, az a tuti.
Szépen közeledik a fordulópont, ééés Bang! Félút megvan! A szomszéd hegyen egy kisebb boly, talán mindjárt ők is jönnek? De látom, itt is van egy starthely, csak helyiznek.
A gerinc végén újra kitekerek és látom, hogy még élnek a kumóim, elindulok hát visszafele. Kissé szembeszeles az eleje, de azért nem vészes, jól haladok.
A völgyátkelésnél meglátok egy ernyőt a Stol végénél szembe jönni, kacagok magamban – nem is vagyok annyira elkésve! Figyelem, hogy siklik, hol emeli, elindul a völgyön át – és legnagyobb meglepetésemre a völgy közepén megfordul! Így hát együtt indulunk haza. Jól haladunk. Azt veszem észre, hogy a szél is fordult, lett egy enyhe hátszelünk.
Közeledik a következő fordulópont. Most kéne valamit megtekerni és átvágni a hátsó gerincre, de sehol egy emelés. Sebaj, a következő puklin is szokás termiket fogni, siklok tovább, de ott is semmi. Egyre csak vesztem a magasságom és sehol semmi. Már bánom, hogy nem siklottam át tekerés nélkül, ahol még volt magasságom. Közeledik az ugrató, de én ott még sose tekertem ki – jó időben sem, most pedig már a Stol sem adja, hát ennyi volt. De nem vagyok egyedül, új cimbimmel még azért rápróbálunk. 150m nem sok, de az ugrató annyit sem adott, indulok tovább.
Közben nyugat felől fakó szürkeség ül a tájra – a bekúszó óriás árnyék vajon mindent lefog majd, vagy feltol még nekem egy utolsó jó termiket?
A hegy felé tartva ismét találok egy nullázóst, minden erőmmel koncentrálva centírozom. Épp a hegynek tol a szél, kitartás mindjárt beindul! Nyertem is 300 métert, nem sok de több mint a semmi. Még 14km.
Meglátok egy sárkányt tekerni, kicsit előrébb a völgyben – nagy lapos köröket tesz, és lassan, de biztosan emelkedik. Látom a műszeren: SanyiSárkány – ma tényleg a magyaroké a terep!
Rásiklok. Apránként, de stabilan emelkedünk, újabb 160m!
Ekkor eszembe jut, milyen idétlen helyre tettem a cilindert – nem elég visszaérni, át kéne siklani a starthely fölött, és már este 6, az árnyék is utolért azóta, esélytelen. De azért kihozom a napból amit lehet, jó itt nekem a türkiz Soca fölött. Mrzli oldalán végigcsúszok, siklószám 15, egész jó.
A végén végre találok egy valamire való termiket, de kitekerve is starthely nívó alatt vagyok – a bezárás esélytelen.
Azért csak átcsúszok a szomszéd dombra. Tekerek, de csak egy darabos feleske, gyenge – nem tudom megfogni. Mígnem azt látom, egy ernyő elindul a völgy felé, és alig észrevehetően, de stabilan csak emelkedik. Megyek utána. Hatalmas, 2-300m átmérőjű lapos köröket rajzolok, átlag 0.1-0.2m/s. 20 perc bóklászás után úgy látom, végre nívó fölött vagyok, elindulok, vissza a starthely felé. A gyogyi erre is tart, nullázva siklok… 120m AGL-en érek a starthely fölé, Bing! El se hiszem, de sikerült! Örömittasan megfordulva végignézek a szép Soca völgyén – békés érzés tölt el, amikor ismét meglátom az andalogva gyogyizó siklóernyőket a völgy fölött.
Az irányt a csobáncos leszálló felé veszem – de lehet, még mindig tartogat valamit számomra ez a nap? Még tart a gyogyi! Kitörlöm hát a teljesített feladatot az XcTrackből, hadd lássam, hol a kemping!? Szükséges siklószám 5, jelenlegi 23 – Úgy tűnik ma semmi sem lehetetlen, életemben először a kempingben fogok leszállni! Ott már egy egész szurkolócsapat várt. Leszálláskor legújabb cimbim, Jules is jött pacsizni, hogy ez mekkora király volt!
Tami