Nemzeti hurok rekord 211,2 Km
Előző napon kicsit késői indulással felelevenítettem a régi emlékeimet és találtam pár helyet ahol optimalizálni tudtam.
Fél órával tuti hogy lehetett volna korábban menni, talán többel is, de biztosra akartam menni.
Start után kicsúsztam a keleti oldal fölé, ahol egyből felestem és már durrantam is a hosszú gerinc fölé.
Krn-ig jól adta, csak pár helyen kellett megállnom tekerni, hogy ne kelljen kikerülnöm a lefutó gerinceket és hogy magasan érjek a nagy sziklákhoz. Ez annyira nem sikerült úgyhogy a Krn közepén kicsit keresgélnem kellett de hamar meglett egy erősebb lift amivel felhőig mentem és már indultam is tovább.
Délhez közeledve a Stol-on nem bonyolult az élet, ma sem volt ez másképp. Tekerés nélkül végig lehetett nyomni úgy hogy a végén a 2 kör amit beletekertem, hogy tényleg felhő alól menjek tovább Gemona előtti utolsó gerincre.
Az átsiklást alacsonyról kezdtem el, de simán adta, kicsit meg kell szoknom hogy két zsinóros ernyővel álltában 2-300 méterrel feljebb érek ki mint arra számítok 😀
A Monte Piombada és Tramonti di Sopra között van egy elég harapós rész ahol zéró leszálló van, itt egy korábbi repülés alkalmával már majdnem bajba kerültem, úgyhogy most olyan magasra tekertem itt mindent amennyire lehetett és így a következő átcsúszás is sima volt.
Innentől teljesen friss terep felett mentem. A 2 órás fordítóidő előtt nem értem el a Caserine-t úgyhogy a hosszabb gerinc utáni hosszabb kiszúrás után visszafelé vettem az irányt.
A Dolomitok keleti széle tetszett, korábbi indulással és további út optimalizásokkal még bőven tovább lehet menni(a világrekord alapján nem is keveset).
Szerencsére visszafele is jól adta mind a leszálló nélküli rész mind a Gemona-i átsiklás.
A Stol mögötti gerincen végig lehetett rohanni annyira élt, ezért kicsit meg is illetődtem, amikor a Kanin-hoz érve nem találtam olyan emelést ami tetszett is volna,
itt el is lejtőzgettem negyed órát mire az eredeti magasságomról indulva simán átértem a Polovnik-ra. Lehet hogy itt már kezdtem elfáradni…
Innentől a Krn végéig jött megint a méznyalás, éltek a Nyugati oldalak rendesen.
Ennek hamar vége lett a DK gerincre érve ahol már érződött hogy a nap végén vagyunk és figyelni kellett hogy jó vonalon tudjak maradni. A starthely felé visszaérve a lejtőszélben még el lehetett csúszni a Ratitovecig és vissza, ami ugyan a rekordba nem számít bele, de kellett a kis lelkemnek levezetésnek.
Köszönet Pertl Daninak a mediáért és a fuvarokért!