Ttom vagy tucatszor hívott már idén, hogy menjünk repülni, de nekem elég nehéz mostanában kijutni starthelyre. Tavaly szeptember óta nem is repültem.
Előző este olvastam levlistán, hogy megy a szervezkedés és váratlanul felszabadult a napom, (gyerek beteg > ballagás OFF ) így beültem TTomékhoz Kalocsára. 10:30-ra már reptéren voltunk. Árpi, Rács, Gyuri már pakoltak. Rajtam kívül mindenki keletre akar indulni, kivéve TTom, de ő jóval később akart startolni. (Ez a Topmeteo hatása: „oda rajzolta a lila háromszöget. Oda kell menni!” ) Valahogy senkit se zavart az ígért 10-14 kmh ny-i szél. Nem tudtam meggyőzni senkit se, hogy az én kiírt kurzusom lesz a jó. Már ilyenkor élt az idő, kumók szépen pattogtak, ráadásul most kivételesen nem csak a reptér körül, hanem a kifutó felett is.
10:55-kor elsőként startolok, leoldás után nem nagyon találtam emelést, 15 percet girheltem, majd mielőtt 2.körre beállnék a sorba 240-ről kitúrom a traktorokról induló termiket 1500-ig. Közben többiek is kezdenek levegőbe kerülni, de nincs nagy tolongás (Rács, Árpi, Boldi) mindenki csak geberészik. Felhőkép jól nézett ki, 1500-ig ki lehetett tekerni, így első kitekerés után 11:20 körül indultam is a kiírt kurzuson.- Ja azt nem mondtam, hogy 130-as hurok rekordot (határ oda-vissza) még autóban kiírtam. 2017-ben kb.15km kellett volna, hogy bezárjam, itt volt az ideje a revansnak. Egy próbát megér. – Első termikre átlagló 2,5-3 m/s írt és még messze volt a dél, műszer számítása szerint 16:30 ETA (érkezési időt) kalkulált. Gondoltam hogy ez csak javulhat kb du.2 ig, és reméltem hogy nem jön közbe semmi. Azt tudtam hogy rövid lesz a nap, így azt számoltam, hogy legkésőbb 17:30 körül már utolsó termiket kell tekerni és végsiklásra kell helyezkedni, mert utána már rendes emelés már nem várható. Termikek szűkek és rázósak voltak, de lehetett haladni.
Nálam csak 1 offline Oudie műszer volt, se rádió, se backup, se powerbank, se apró, semmi extra súly, 5dl helyett csak 2,5 dl innivaló. Minden gramm tovább rontotta volna, az így sem kedvező túlterhelt állapotot. Így semmit nem tudtam többiekről, csak akit láttam szabad szemmel az első 10 percben, utána mindenki keletnek ment, így teljesen egyedül repültem egész nap. Érdekes volt egyedül, rádió, live, net nélkül repülni, mert így sokkal több időm volt a repülésre koncentrálni. Nem jöttek az emailek, nem kellett elutasítani a hívásokat akik 5x hívnak egymás után, hogy „tárgyaláson vagyok, amint tudom visszahívom ” bullshit sms-sel. …
A kezdeti lelkesedésem szép lassan kezdett alábbhagyni, Kalocsa után, ahogy DK-i kurzust tartottam, markánsan tolt le róla a nyugati szél, termikek is begyengültek és nem volt erős magjuk, ami adta volna, azt össze-vissza kellett keresgélni, felhőlapot se lehetett elérni. Odaútnak ez volt kb a fele. Gondoltam biztos az erdősáv, de majd utána javul. Tévedtem. Elején 1900 körül volt termiktető, itt már 1400-1500 fölé nem tudtam tekerni. Délután kettőkor 60 perces XC sebességem 16km/h -ra csökkent, amikor legjobban kellett volna hasítani. 15km/h nyugati szél nagyon nyomott keletre miközben már feltűnt láthatáron a bácsalmási határállomás. Határállomás elé pár száz méterre ítrtam ki a fordulópontot. Ennél nagyobb hurok Kalocsáról nem fért volna bele ebbe az irányba, mert mindenhol határ van. Aggódtam, nehogy alacsonyan csináljam meg fordulópontot és szél átsodorjon határon. De ekkor 14:35-kor felkapcsolták a villanyt és a termikek megtáltosodtak, átlagoló stabilan 2,5 felett mutatott, volt hogy magja 4 volt stabilan, innen méznyalás volt az utolsó 10km a határig. Felhőről felhőre, ott emelt ahol kellett. Nem kellett alapig tekerni, mert gyorsítón állva is emelt 200-300 métert mire kiértem a felhő alól. FP megvan, csippan a műszer, hátra arc. Azon a felhőúton amin jöttem még mindig szépen élt, csak nyomni és tekerni kellett. Ilyen időről csak álmodni szoktunk. Délután 4 körül értem oda vissza, ahol odaúton szenvedős volt az idő. Sajnos a kánaánnak itt vége lett és az eddig megszokott 2000 méteres utazó magasságom 1200 körülire apadt. Kezdtem magam rosszul érezni, pedig azért 1200m nem alacsony, de csak töredezett vackok voltak, felhők is szétestek, ráadásul 45km volt célig oldalszélben. Úgy számoltam, hogy ez még 3 kitekerés meg egy kis szerencse és meglehet a rekord. Szerencsére 10 perc túrás után megtaláltam a következő termiket (azaz az idő nem romlott el, csak én mentem mellé) mire kitekertem 2200-re szép felhő nőtt ki belőle. Tőlem délre (ahonnan jöttem) gyönyörű combos felhők sorakoztak, de északra 45km-re lévő Kalocsáig egy felhő sem volt. Bíztam benne, hogy ez a klasszikus napi kiszáradás esete, azaz él az idő, de felhő már nem tud képződni nedvesség hiánya miatt, meg egyébként se volt más lehetőség szép optimalizált siklással csúsztam bele a kékségbe. Közben van időn tűnődni, hogy a Fadd-Dombori holtág majdnem olyan széles mint a főág, és hasonló dolgok. Kalocsai hidat véletlenül se bírtam megtalálni fentről, ami nagyon idegesített. És még mindig csak halk egyenletes siklás. 20 perce semmi nem történik, mikor halvány gőz-pamacsokat veszek észre pont kurzuson, és már lehet is tekerni. Itt már 1,5 magnak is nagyon örülök, jó ha átlagban megvan az 1 m/s emelés. Minden nyert méter aranyat ér, mert még mindig 30km van hátra és 2000-ről még messze nem adja ki. Kell még egy rendes termik. Eddigi oldalszél befordul kellemes, de gyenge hátszélbe, és siklás tovább a kékségbe. Megint 20 perc siklás, gőzpamacs, 1-es termik tekerése 2000-ig, környéken egyedűl ebből lett felhő. Műszer 10-es szükséges siklószámot ír, ami enyhe hátszélben sima liba, el is indulok végsiklásra. Majd jön a bénázás, hogy inkább visszafordulok, és tekerek még rá 2-300métert, mert az a biztos, és ez most nem verseny, a lényeg hogy beérjek. Mire visszafordultam, felhő szétesett, és nem hogy nyertem, hanem buktam 300métert! 20km-es végsikláson ez 3km. 5 óra elmúlt, műszer szerint innen még nem értem volna be, így utamba eső egyre gyengülő vackokat is tekertem és utaztam a hátszélben. Amikor már biztos volt, hogy beérek nem vacakoltam tovább, elindultam a goalba. És ahogy szokott az lenni, innentől minden tartott, hiába utaztam parkettán, az űrben, 400 méteren értem be. Nagy örömömben nem is tágítottam MKK pontokért, hanem gyorsan leszálltam, mert már autónk nem volt ott, Bálint meg épp csomagolt, gondoltam megkérem, hogy vigyen ki reptérről. De SiGyu épp akkor indult el, még visszafordult értem, felvettük TTomot 2 faluval odébb, utána fürdés, sör, pizza, boldogság és fáradtság.
A „Nem létező” világrekord és 25km-es háromszögön sebesség rekord és társai után, így lett meg az első igazi, értelmes rekordom: előre kiírt 130km hurok 🙂
Ha nem egyedül és ennyire biztonsági játékra megyek, akkor 140-145 hurok is belefért volna a napba, persze ehhez még az is kellett volna, hogy ne legyen ott a Szerb határ!
log: https://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:FiGyu/18.6.2024/08:55