Beszámoló a 330 km-es rekord repülésről:
Eseményekben gazdag volt az elmúlt egy hónap. Többek kérésére írok pár szót a történtekről.
Sajnos nem teljesen friss az emlék, május 15-én volt a nagy nap, amikor Szegedről Sopronig, a Balatont átrepülve 7 óra 5 perc alatt 330,99 km-ert tettem meg siklóernyővel ami új országos rekordnak számít. Ezt az útvonalat már egyszer megpróbáltam, de akkor csak 240 km-ig, Sümegig jutottam.
Eléggé kapkodósan indult a reggel, a vonatot lekésve autóval siettem fel Kelenföldre, ahonnét villamossal mentem át a Népligetig ahol egy Oszkár telekocsi várt rám. Külön logisztika megszervezni egy ilyen leutazást. A nagy siettségben természetesen nem reggeliztem, csak egy aluljárós pékségben vettem 3 db fornettit és némi vizet az egész napra.
17-en utaztunk le Szegedre, Bálint Biró csörlős szolgáltatását igénybe véve szerettünk volna nagyokat repülni. A reptérre érve komoly befújások fogadtak minket és a kumuluszok (hétköznapi nevükön gomolyfelhők) sem voltak még sehol. Vártunk kicsit, majd mikor kellően bealmult a szél és a felhők is megjelentek, elstartoltam és a vajsima húzás (köszi Bálint a profi csőrlést) után egyből tekertem a bika termiket felhőalapig. Ebből arra következtetek hogy korábban is lehetett volna már startolni, eléggé aktív volt a levegő fél 12-kor is. Ezen a napon ez nem jelentett volna előnyt, de egy esetleges 400 km-es itthoni repüléshez mindenképp korábban kell startolni. Mindig bizonytalankodunk kicsit ha 12 előtt startolunk, pedig sok olyan nap van amikor jóval korábban is fent lehet már maradni.
A szél inkább DK-i irányú volt, nem teljesen ideális, sokat kellett oldalazni hogy a tervezett útvonalat tudjam tartani, ami Kőszeg-Sopron volt. Ez az irány pedig azt jelentette hogy a Pápai katonai légteret délről, Sármellék légterét északról kellett kerülni, egy viszonylag keskeny szabad sáv van a kettő között. Ezeket leszámítva csak a paksi atomerőmű és egy lőtér légtere volt útban, a Siófok Drop Zone nem volt aktív, abba bele lehetett repülni. Ezeket csak azért írom le, mert egy repülés tervezésénél nagyon fontos hogy a légtereket figyelembe vegyük, nem szabad akárhová, akármilyen magasan berepülni. Kevés olyan starthely van ahol szinte semmilyen légtér ne zavarna be, olyan hely meg még kevesebb ahonnét kiadja a határig a 300 km, és a légterek elhelyezkedése is ideális, vagy legalábbis kikerülhetőek.
Na de a repülésre visszatérve: az emelések nem voltak átlagon felüliek, a felhők alatt se volt mindig jó termik, felhőalapig szinte soha nem tudtam felmenni 1-2 kivétellel és az oldalazás is nehezebbé tette a dolgot. Egyszer majdnem le is szálltam, talaj + kb 100 méterről kellett kitekernem. Valójában leszállni készültem, nem azért mentem oda ahová, mert termiket vártam volna onnét, szóval volt benne szerencse is rendesen. A Dunát átrepülve lettek jobbak a kondíciók, gyönyörű tornyos, már-már fekete aljú felhők voltak de egyik sem volt még ijesztő számomra. Közben viszont olvastam a távrepülős csoportos chat-et ahol írták hogy az ország keleti részén komoly zivatarok vannak, de a nyugati régió még rendben van. Azért résen voltam, de szerencsére nem fejlődtek túl a kurzuson lévő felhők. A Balaton déli partján elértem a fordulópontot amit még Szegeden írtam be a műszerbe hogy ide navigáljon, 200 km oldalazás után végre mehettem hátszélben észak felé. A múltkori próbálkozáskor begyengült az idő a Balcsi északi partjától, de szerencsére erről most szó sem volt. A tavat átrepülni izgalmas volt, nem volt meg a termik a déli parton amivel biztonsággal be tudtam volna sodródni a víz fölé, szóval viszonylag alacsonyan úgy döntöttem hogy megcélzom a tó közepe fölött lévő felhőt, és bíztam benne hogy találok alatta emelést. Közben nézegettem a vitorlásokat, hátha valamelyik közelébe kellene leszálljak ha nem érnék át a túlpartra. Egyébként bőven átértem volna, de ijesztő volt ekkora vízfelület felett ilyen alacsonyan repülni. Szerencsére adta a felhő, így tudtam folytatni utam a Balaton-felvidék festői tája felett. Kevés ettől szebb útvonal van szerintem amit itthon repülni lehet. Volt egy nagy sötét felhő ami leárnyékolt egy nagy területet, de átérve a napos oldalára, működött rendesen. 5 óra körül sikerült megint alacsonyabbra kerülni. Kb 280 km-nél jártam Sárvár előtt, itt már izgultam, tudtam hogy fontos pillanatok következnek. 1 termik kellett hogy elérjem a 300 km-ert. Közben a live-on is láttam hogy egyre többen követnek, szurkolnak, jött egy-egy bíztató üzenet is. Siklottam át a traktorok felett emelések nélkül, pedig a traktorok (szinte) mindig adják a termiket, a por is felfelé szállt de sehol nem találtam tekerhető termiket. Aztán egyszer csak megint egy olyan helyről ahonnét nem vártam volna, jött a megmentő termik, először csak fél körön emelt, de tudtam hogy nem hagyhatom ott, sodródni kell bármilyen gyenge is legyen. Magasabbra érve erősödött, jött egy madár is mutatni a tutit, de nem mertem otthagyni a saját körömet, többször szívattak már meg madarak. Ekkor már olyan üzenetek is jöttek hogy „ezaz, meglesz ez”, „felhőig kell tekerni” meg hasonlók. Kicsit el is érzékenyültem hogy ennyien követtek meg szurkoltak. Aztán odamentem mégis a madár alá, sokkal erősebben emelt mint ahol addig tekertem és 1800 méteren átléptem a 300 km-ert. Aktív felhőút volt Sopronig egyenesen, szóval megcéloztam Csaba Sándor csörlőpályáját. Az osztrák hegyek felett komoly felhők voltak, de a Nap pont átsütött felettük, nem árnyékolták le az útvonalat, klappolt minden, a szélirány, a felhők és a határ sem volt útban, szóval csak siklani kellett, néha tekerni egyet-egyet, és élvezni a késő délutáni nyugodt levegőt. Lőttem egy két képet Sopronról meg a Fertő-tóról (levegőből még sosem láttam), majd elértem a határt és visszafordulva leszálltam a piuszpusztai reptéren. Dorka Pozsgai kijött értem, hozott leszálló sört és bevitt a vasútállomásra ahonnét pikk pakk hazaértem. Ezúton is köszönöm neki a segítséget, Bálintnak a húzást, Marton Attila-nak a csőrlés szervezését, meg a kommunikációt a katonákkal, Szabolcs Szalai -nak a kölcsön variót ami azóta is nálam van, és mindenkinek aki követett a szurkolást, bíztatást és a gratulációkat.
