Új rekord: 2022.08.04 Blaumann Linda – Országos és Nemzeti szabad női FAI háromszög: 115 km

tracklog:

Szerda reggel kisfiammal a kórházban felébredve még nem gondoltam, hogy másnap olyan szerencsés körülmények fogadnak Kalocsán, hogy rekordot repülök jól ismert szárnyammal, ’Limóval’. De idén elhatároztam, hogy meg szeretném nyerni a női MKK versenyt, hiszen most nem indulnak a 2 zsinóros csaj nagykártyák, illetve van rá valamennyi időm és lehetőségem a családom segítségével, jövőre ki tudja lesz-e.

Mivel gyenge szeles napnak ígérkezett háromszög feladatot terveztünk, este még filóztunk Pepóval a megfelelő kurzuson, hiszen Szeged felé és Kaposvár irányába ír jobbakat a topmeteo, de délutánra beerősíti az ÉK-i szelet. Aztán végül Szabi kitalálta a végső, jól bevált kurzust, hogy elindulunk Simontornya felé, majd Újsolt, végül Kalocsán délre tágítunk, aztán vagy visszaérünk, vagy nem.

Kiértünk 11 óra előtt Kalocsára. Kicsit megkésve elstartoltunk, hiszen Matyi ekkor már a levegőben volt Kunfehértónál. Én persze nem annyira bántam, hiszen nekem kisebb zártfeladat is elég volt, mint a fiúknak, de mégis nagy segítség, ha nem egyedül repülök, és festünk egymásnak. Szabi, Pepó, majd én következtem. Láttam, hogy elég nehezen bírnak elindulni, magasságot gyűjteni, úgyhogy volt remény, hogy utolérem őket. Volt sajnos egy rontott szembe startom. KDK-i gyenge szél volt a jellemző, de igazából a kisgépek velünk szembe szálltak fel és le, és persze a termikek hatására forgolódott a buló. Másodszorra aztán sikerült elindulnom, és szerencsére kis Pityke 600m magasságba felhúzott. Aztán tovább haladtam még előre, mert azt mondták, ott van a tuti termik bánya. Pechemre nekem óriási leáramlást adott, aztán visszafelé úgy szintén, majd végül 300m magasan a szántóföld fölé helyezkedve sikerült egy gyengus fél körös termiket találnom, ami Paks irányába sodort.

Míg ott szenvedtem a fennmaradásért, Pepóék jó magasan elindultak ÉNY irányba. Közben felhúzták Timit is, aki a repülőtér felett talált egy erős termiket, úgyhogy gyorsan betársultam a tekerésbe, és sikerült elkerülnöm az újabb starthoz való sorbaállást. Mivel Pepóékat még láttam magasan a távolban, 1000 méteren gondoltam utánuk eredek. Elég nagy bevállalás volt, mert jött az erős süllyedés, de aztán szerencsémre Géderlaknál találtam egy masszív termiket, amivel ki tudtam tekerni 1900-ra.

A Dunát és az M6-ost átszelve erős süllyedésem volt annak ellenére, hogy szépek voltak a felhők. Semelyik nem adta. Aztán kiszúrtam egy munkagépet és mellette egy látványosan nagy porördögöt, így gondoltam bevetem akrós tudásomat, fölé repültem 500 méteren. Hát kapaszkodtam rendesen. Combok szétfeszítve, láb lejjebb engedve, be ne twisteljek, az ernyőt néztem szinte folyamatosan pulzált, csukogatott, néha becsipogott a 9 is a varión. J Aztán valahogy 1900-on ez is eltűnt. Mentem tovább, és kerestem a fiúkat a szememmel.

Egyszer csak egy barna színű réti sas jelent meg felettem, és közelített meg egy gyenge termik tekerése közben. Aztán kieresztette lábait, hatalmas karmaival. Ekkor kicsit megriadtam, mi lesz ennek a vége, szegény kicsi „Limó” ernyőmnek nehogy baja essen. Végül két ilyen közeli fenyítés után úgy döntött meghagyja az életünket, és tovább siklott. J

Ekkor Sárbogárd felett egy csomó penge szárnyú vitorlázórepcsit pillantottam meg tekerni, és óriási sebességgel elsuhanni alattam, felettem. Utólag megtudtam, hogy vitorlázórepülőgép világbajnokságot tartanak Szegeden, és 26 ország, 82 versenyzője repkedett körülöttünk a 18 méteres szárnyfesztávú gépeikkel. Bíztam benne, hogy a GPS-em OGN rendszerének köszönhetően látnak minket (persze ez csak feltételezés volt), és nem találkozunk össze a levegőben.

Mivel a fiúk nem válaszoltak a rádióban, hogy merrefele járnak, és már 38 km-et mutatott a műszerem, úgy gondoltam, nem megyek még közelebb a vitorlázórepcsi bolyhoz. Elindultam hát keleti irányba. Még mindig keleties szél fújt, így egy kicsit lassabban haladtam szembeszélben, és megpillantottam Varga Zolit magasan fölöttem. Aztán Alsószentivánnál megint elég alacsonyra kerültem, így megpróbáltam a talajra összpontosítani. Kerestem egy napsütötte szántóföldet, szélén fasorral, kicsit még dimbes-dombos is lehetett, és persze jött az anyag felfelé. Ekkor szólt Szabi a rádióban, hogy ott vagyok előttük. Persze ők jó magasról jöttek felém, így mire kitekertem, pont összetalálkoztunk. Nagyon megörültem, hogy most már nem egyedül kell mindenre megoldást találnom, és elindultunk a Duna felé. Ekkor Varga Zoli és Resch Feri is megjelent alattunk, úgyhogy már igazi bolyrepülés zajlott. A Duna mellé érve Pepó leáramlás végett alám került, Szabi pedig jóval fölém, majd rálépett a gyorsítóra és előre ment tágítani a háromszögét. Mi hárman Zoli, Pepó és én kitekerve magasra továbbsiklottunk, és Soltot megkerülve elindultunk Kalocsa irányába. Ekkor már nem nagyon voltak felhők, és gyengültek a termikek. Féltem, hogy megint úgy járok, mint legutóbb, amikor a Mátra körül repültem Pepóval a zárt feladatot 6 órán keresztül, és 217m híján nem zárta be a háromszöget az XContest, ezzel bukva a pontokat.

De most szerencsém volt. Jöttek még a termikek, csak nem fejlődtek felhőkké. Pepó ekkor elhúzott előlem. Sajnos hendikeppel indulok a középen terhelt XXS-es ernyőmmel. Én folyamatosan 10% gyorsítón állok, akkor megyek kb. az ő trimm-sebességükön, és ha ők rálépnek a gyorsítóra, akkor ott maradok egyedül a szárnyammal. Ekkor megláttam Szabit magam alatt. Mondta is rádióban, hogy 1000m-en szív 1-es termikekkel. Így egy darabig együtt tudtam vele is repülni. Valahol Dunapataj környékén megint megjelentek a vitorlázó szuper repcsik. Egyik alattam, másik felettem suhant, és folyamatosan jöttek, és fordultak vissza. Be voltam tojva rendesen. Láttam, hogy Szabi sem áll meg tekerészni és integetni nekik, hanem húzzunk innen minél gyorsabban a cél. Végül a napvégi kiáramlásnak köszönhetően adogatta folyamatosan. Lehetett haladni, pedig az ÉK-i szél előrejelzés nem jött be.

A kalocsai reptér mellett, Uszódon égett valami ház vagy istálló, ráadásul már régóta, sehol egy tűzoltó. 😮 Mindenesetre nekünk adott egy kis büdi, meleg emelést felfelé. Elkezdtünk dél felé tágítani. Tudtam, hogy a 3szög felsőszára rövidebb lett nekem, nem tudtam mennyit enged még tágítani, mindenesetre láttam, hogy a 100-as FAI 3szög már megvan (200 pont!), úgyhogy elégedett voltam magammal és kicsi szárnyammal. J A rádióba bele is kiáltottam boldogan, hogy megvan a 100km. Mint utólag kiderült ezt még Pilisen is hallották, és ujjongtak a barátok. 😀

Szabi egész magasra ki tudott tekerni egy termiket a reptér szélén, és azt mondta rádión, hogy addig megy még dél fele, amíg a felére nem csökken a magassága, aztán fordul. Lefelé repülve 6 óra körül már nem nagyon adott termikeket az idő, úgyhogy csak siklottunk. Észrevettem, hogy Kalocsa felé épül egy híd a Dunán, gondolom az M6-ossal összekötve. Ez nagy segítség lesz majd gyorsabban leérni a reptérhez.

Végül 1200m körüli magasságon megfordultam. Visszafelé úton jött egy termik, amit már lusta voltam kitekerni, gondolván a reptér még úgyis ontja a meleget. Hát annyira már nem adta, de így is kb.30 méterre a startponttól sikerült leszállnom, és boldogan összepacsizni Pepóval és Zolival. J

Végül Szabi is leszállt, és Ferit összeszedve Dunapatajon, beültünk egy jó kis pacalra, hogy megünnepeljük a női 3szög rekordomat. Köszi az együtt repülést még egyszer a fiúknak!! Sokat tanultam és tapasztaltam belőle. 😀  

A repülés során használt felszereléseim:

  • Siklóernyő: Skywalk Spice XXS
  • Beülő: Independence Matador Alpin
  • Varió: Skytraxx 2.0
  • Alkalmazás: XC Track és SeeYou Navigator

Érvényes Siklóernyő – XC Rekordok